Idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját az Atomenergia- és Ipari Veteránok Nemzetközi Szövetsége (IUVNEI). Pavel Ipatov mesél a Szövetség tevékenységéről, és osztja meg velünk gondolatait a nukleáris ipar fejlődéséről.
Az Uráli Műszaki Egyetem energetikai mérnöki karán végeztem. Pályafutásomat a Dél-ukrajnai atomerőműnél kezdtem műszakvezetőként. 1989-től 2005-ig a Balakovói Atomerőműben dolgoztam, ahol előbb főmérnök, majd az erőmű igazgatója voltam. Ezután egy ideig közszolgálati munkát végeztem, de aztán visszatértem az iparba.
Sok minden változott. Először is a biztonsági kultúra. A csernobili baleset után a biztonság a nukleáris ipar minden szervezete számára megkérdőjelezhetetlen prioritássá vált. Megnőttek az anyagok minőségével, jellemzőivel és megbízhatóságával szemben támasztott követelmények. Általánosságban elmondható, hogy az atomerőművek működésének minden aspektusát manapság mindenekelőtt a biztonság szempontjából értékelik.
A szemem láttára nőtt és fejlődött az orosz nukleáris ipar. A Roszatom hatékonyan megbirkózik minden kitűzött feladattal, és az állami vállalatcsoport felelősségi területei bővülnek. Ma már a Roszatom nemcsak a hagyományos nukleáris területekről, hanem egy sor új üzletágról is szól: a szuperszámítógépektől a nukleáris medicinán át a környezetvédelmi projektekig. Mindazonáltal a Roszatom fő tevékenységi területének véleményem szerint továbbra is a nukleáris technológiának kell maradnia.
Sok mindenre büszke lehetek, de két dolgot emelnék ki. Ma a Roszatom egy olyan globális nagyvállalat, amely világelső az atomerőművi építkezések számát tekintve, és az első számú vállalat az urándúsításban. Ez méltán tölt el büszkeséggel az iparág iránt.
Véleményem szerint azonban nem kevésbé fontos a Roszatom jelentős hozzájárulása a humán tőke fejlesztéséhez. Az atomenergia-ipar az egyik legfejlettebb technológiai ágazat, és magasan képzett személyzetet igényel. Ma a Roszatom több százezer embert foglalkoztat, és az állami vállalatcsoport olyan egyedülálló oktatási rendszert hozott létre, amely lehetővé teszi, hogy folyamatosan fejlessze alkalmazottai szakmai készségeit és emelje képzettségüket. Büszke vagyok a dolgozókkal folytatott ilyen kitartó és célirányos munkára — ezzel nem minden vállalat büszkélkedhet.
Több mint tíz éve töltöm be ezt a tisztséget, és őszintén szólva ez a szervezet egyedülálló, nem ismerek hozzá hasonlót. Ez egy független, nyilvános nemzetközi szervezet, jelenleg 14 ország nukleáris iparának veteránjait egyesíti. Ezek az emberek tudósok, mérnökök és vezetők. Sokan közülük évtizedek óta vezetői pozíciót töltenek be, és egyedülálló tapasztalatokat halmoztak fel, amelyeket fontos átadni a nukleáris szakemberek következő generációjának.
A szakterülethez kapcsolódó ismereteket az egyetemeken lehet megszerezni. De első kézből megtudni, hogyan fejlődött az ágazat, ráadásul közvetlenül az események résztvevőitől, nos ez felbecsülhetetlen értékű. Úgy látom, hogy a fiatalokat érdekli is ez, ezért rendszeresen kommunikálunk a diákokkal. Nemcsak a saját tapasztalatainkat adjuk át, hanem népszerűsítjük az atomról szóló ismereteket is. Íme néhány példa a közelmúltból: nemrég Oleg Muratov, a Roszatom Társadalmi Tanácsának tagja és az IUVNEI szakértője tartott előadást a Tádzsik Műszaki Egyetem tanárainak és diákjainak a radioökológiáról, a természetes és mesterséges radioaktivitásról. Dmitrij Asztahov sebész-onkológus a Burnazjan Szövetségi Tudományos-klinikai Központ onkológiai és sugárterápiás tanszékének docense a Tadzsik Nemzeti Egyetem orvostudományi kara hallgatóinak tartott előadást az onkológiai betegségek nukleáris technológiákkal történő kezeléséről.
A Szövetség tevékenységének második fő szempontja, hogy társadalmilag fontos kérdéseket vitassunk meg. Ezek országonként eltérő kérdések: az orosz nukleáris technológiák népszerűsítése, a sugárfóbia elleni küzdelem, a fiatalok bevonása az ágazatba és még sok más.
Évente négy-öt konferenciát és kerekasztal-beszélgetést tartunk. Idén áprilisban például Dusanbéban tartottunk egy konferenciát, amelyen a nukleáris technológiák alkalmazásának kilátásait és a sugárbiztonsági problémákat vitattuk meg a közép-ázsiai államokban. Májusban Minszkben egy kerekasztal-beszélgetés résztvevői értékelték az atomenergetika helyét a különböző régiók energiamérlegében. Júniusban Biskekben a Szövetség 15. és a nukleáris ágazat 80. évfordulóját ünnepeltük az “Erőforrások és tudás konszolidációja az atomenergetika és a nukleáris technológiák fejlesztésének támogatására a közép-ázsiai régióban” című nemzetközi tudományos konferencián.
Szeptemberben Almatiban konferenciát tartottak a kritikus ágazati tudás felhalmozásának, megőrzésének és átadásának digitalizálásáról. Ugyanakkor a Szövetség tagjai megfigyelőként részt vettek a NAÜ éves értekezletén is. Itt kerekasztal-beszélgetéseket szervezünk és kapcsolatokat építünk ki az Ügynökség tagországainak tudósaival.
Októberben kerekasztal-beszélgetést tervezünk Taskentben, ahol a nukleáris infrastruktúra fejlesztésével, a személyzet képzésével és a helyi lakossággal való kapcsolattartás terén fogunk feladatokat meghatározni és megoldani. Különösen a radioaktív hulladék kezelésével, a felhalmozódott környezeti károk felszámolásával és a nukleáris örökségi helyszínek biztonságos állapotba hozásával fogunk foglalkozni. Novemberre tervezzük a beszámoló-választási konferenciánkat.
Először is, az ágazat, annak hagyományai és értékei iránti elkötelezettség. Másodszor, a szakterületek alapos ismerete (amelyek – zárójelben jegyezzük meg – korántsem a legegyszerűbb témakörök!). Harmadszor, egy nukleáris szakember sokoldalú személyiségnek kell lennie, akinek széles körű szakmai és személyes érdeklődési köre van.
Ha Ön úgy döntött, hogy összeköti az életét az nukleáris iparral akkor — és ez mély meggyőződésem, helyes döntést hozott! Most az a feladat, hogy a lehető legnagyobb hasznot hozzuk ki az ágazat és az ország számára! Sok sikert kívánok Önnek ezen a nehéz, de érdekes úton!
