A World Nuclear Association (WNA) az elmúlt két hónapban két jelentést tett közzé: a World Nuclear Performance-t (az atomerőművek építésének és működésének helyzetéről), valamint a World Nuclear Fuel Report-ot, amelyben a szervezet három forgatókönyvet írt le a nukleáris üzemanyagok iránti kereslet és kínálat arányára, továbbá felmérte az urán elérhetőségét 2040-ig. Az eredmények és az előrejelzések egyaránt növekvő tendenciát mutatnak.
A WNA szerint a világ atomerőművei 2024. évi működésének fő eredménye a rekordszintű villamosenergia-termelés: 2667 TWh, szemben az előző évi 2601 TWh-val. Ez meghaladta a 2006-ban felállított 2660 TWh-os korábbi rekordot. Az atomerőművek termelési volumenében 2012 óta Észak-Amerika áll az élen. Európa, amely a 2000-es évek első felében vezetett, majd a 2000-es évek második felében és a 2010-es évek elején Észak-Amerikával azonos szinten állt, 2024-re a harmadik helyre csúszott, és Ázsia irányában is alulmaradt. A helyzet javítását az Európában bekövetkezett 40 TWh-s termelésnövekedés sem segítette, amely a francia reaktorok 2022-es és 2023-as ideiglenes leállását követő visszatérésének köszönhető.
2667 TWh
Az atomerőművek 2024-es termelése világszerte
A legnagyobb termelésnövekedést Ázsia mutatta, amely jelenleg a második helyen áll a villamosenergia-termelés volumenében, és szorosan megközelítette Észak-Amerikát. Más régiókban, köztük Oroszországban és Kelet-Európában a termelés 2024-ben gyakorlatilag nem változott 2023-hoz képest.
2024 végén a világon összesen 440 reaktort tartottak üzemben, amelyek összesített villamos teljesítménye 398 GW volt. Ez három reaktorral és 6 GW-tal több, mint 2023-ban.
A jelentés kiemeli, hogy 2024-ben Japánban (19 GW), Indiában (kevesebb mint 1 GW) és más országokban (11 GW) bizonyos reaktorok nem termeltek villamos energiát, mivel üzemeltetésüket ideiglenesen felfüggesztették. Ennek következtében a 2024-ben ténylegesen villamos energiát termelő reaktorok összesített teljesítménye 369 GW volt, ami 1 GW-tal haladta meg az előző évi értéket.
A világon a legtöbb reaktor nyomottvizes típusú (PWR, 313 darab), számuk 2024-ben öttel nőtt 2023-hoz képest. A második helyen a forralóvizes reaktorok (BWR, 60 darab) állnak, számuk nem változott. A nehézvizes reaktorok száma 46-ra csökkent, az grafit moderálású reaktoroké pedig 10-re.
Történelmileg az 1970-es és 1980-as években számos reaktort helyeztek üzembe, míg az 1990-es és 2000-es években a beüzemelések gyakorisága csökkent. A 2010-es években az új reaktorok száma ismét növekedésnek indult. Ennek következtében egyszerre nő a “fiatal” (15 év alatti) és az “idős” (42 évnél idősebb) reaktorok száma. Mindazonáltal a működő atomerőmű-flotta alapját a középkorú blokkok (15–42 év közöttiek) alkotják. Érdemes emlékeztetni, hogy a Roszatom jelenleg olyan blokkokat épít, amelyeknek tervezett üzemideje 60 év, ami további 20 évvel meghosszabbítható.
A 2024 végén építés alatt álló 63 blokkból Oroszországban négyet építenek: hármat VVER reaktorokkal és egyet IV. generációs gyors neutronos reaktorral.
Hét reaktort kapcsoltak először a hálózatra, ebből három Kínában, egy-egy pedig az Egyesült Államokban, Franciaországban, Indiában és az Egyesült Arab Emírségekben. E reaktorokkal rendelkező blokkok építési ideje többszörösen eltért. A legjobb eredményt a kínai Zhangzhou-1 blokk érte el: ott az első beton öntésétől a hálózatra kapcsolásig 61 hónap telt el. A legtovább a francia Flamanville-3 blokk épült, amelyet 204 hónap alatt építettek meg és kapcsoltak a hálózatra. Átlagosan a 2024-ben hálózatra kapcsolt blokkok építési ideje 114 hónap, azaz nem teljes 10 év volt. Érdekes részlet: a kínai Shidaowan Guohe atomerőmű 1. blokkjának építési idejét műholdfelvételek alapján kellett meghatározni, mivel nem született nyilatkozat az első beton öntésének megkezdéséről.
A jelenleg épített blokkok többségének az építése az elmúlt hét évben kezdődött. Csak a prototípus PFBR) és a PHWR reaktorral rendelkező Rajasthan-8 blokk (mindkettő Indiában) építése folyamatosan tart már több mint 10 éve. A többi, 10 évnél hosszabb építési idejű blokknál jelenleg is tart az építési szünet.
Négy reaktort állítottak le véglegesen 2024-ben. Ez a kanadai Pickering atomerőmű első és negyedik blokkja, a tajvani Maanshan atomerőmű 1. blokkja és a Kurszki atomerőmű 2. blokkja Oroszországban. Összefoglalva: 2024-ben hét blokkot kapcsoltak a hálózatra, négyet kapcsoltak le – a mérleg tehát pozitív.
2024-ben hét blokkot csatlakoztattak a hálózatra, négyet lekapcsoltak – a mérleg pozitív
Tavaly a atomerőművek átlagos teljesítménykihasználtsága tényezője világviszonylatban 83% volt – 1%-kal magasabb, mint egy évvel korábban. A legnagyobb növekedést Afrika mutatta. Az ottani egyetlen működő atomerőművön, a Koeberg mindkét blokkján felváltva korszerűsítési elemekkel is járó karbantartást végeztek. Az első blokkon 2022 decembere és 2023 novembere, a másodikon 2023 decembere és 2024 decembere között. Mindkét blokkot a tervezett, 20 évvel történő üzemidő-meghosszabbítás előtt karbantartották.
Stabil volt a teljesítménykihasználási tényező Észak-Amerikában, más régiókban enyhén csökkent. “Amint azt már jeleztük, a különböző korú reaktorok teljesítménykihasználtsági mutatói alapján az előző években nem figyelhető meg az életkornak tulajdonítható termeléscsökkenés az atomerőművekben. Ez az állítás a 40 évnél tovább üzemelő reaktorokra is vonatkozik, ami a reaktorok üzemidő-hosszabbításának potenciális lehetőségére utal – olvasható a jelentésben.
Az atomipar lehetséges jövőjét a World Nuclear Fuel Report 22. kiadásában elemezték. Ennek alapját három forgatókönyv képezi a globális atomenergia-termelés fejlődésére. Mindegyiket felülvizsgálták, és az atomenergia arányát növelték a 2023-ban bemutatott forgatókönyvekhez képest.
Az alapforgatókönyv szerint a atomerőművek 398 GW-os beépített teljesítményéről (2025 júniusi állapot) 2040-re a beépített teljesítmény 746 GW-ra nő (60 GW-tal több, mint 2023-ban), míg a felső forgatókönyv szerint 966 GW (35 GW-tal több), az alsó forgatókönyv szerint pedig 552 GW (66 GW-tal több) lesz.
Ennek következtében nőni fog a atomerőművek uránigénye is. A WNA szakértői becslése szerint a világ atomerőműveinek 2025-ben 68,92 ezer tonna uránra lesz szükségük. Az alapforgatókönyv szerint 2040-re az igény meghaladja a150 ezer tonna uránt, a derűlátó forgatóköny szerint viszont több mint 204 ezer tonna uránra lesz szükség. A kevésbé derűlátó becslés szerint 107 ezer tonna uránra lesz csak szükség.
A fő kihívás, hogy az elsődleges forrásokból, a bányákból származó uránszállítások nem fedezik a feltételezett keresletet, még a másodlagos forrásokból származó szállításokkal együtt sem. A fő nehézségek, amelyekkel a bányavállalatok szembenéznek, a befektetések hiánya és az uránkitermelési engedélyek megszerzésének túl hosszú ideje (8-15 év).
A szeptember végén Moszkvában megrendezett Atomenergetikai Világhéten tartott beszédében Sama Bilbao y León felhívott ezen határidők csökkentésére, hogy felgyorsítsák a urántermelést a megnyitott, de még nem indított bányáknál. “Szerencsére az urán azon erőforrások közé tartozik, amelyek meglehetősen széles körben elterjedtek minden kontinensen. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy befektetésekre van szükségünk ezen erőforrás kutatásába és kitermelésébe. Az ezzel járó feladat a szabályozó hatóságokkal és az engedélyek kiadásáért felelős hivatalokkal való együttműködés annak érdekében, hogy optimalizálják és felgyorsítsák az engedélyezési folyamatot” – nyilatkozta az újságíróknak tartott tájékoztatón.
A következőképpen részletezte gondolatát: “Magától értetődik, hogy ez nem jelenti azt, hogy bármilyen kompromisszumot kell kötnünk a biztonság kérdésében. Úgy értem, hogy továbbra is megfelelő gondossággal kell eljárnunk, és garantálnunk kell, hogy felmérjük az engedélyezéshez szükséges összes szempontot. De tegyük ezt a lehető leghatékonyabban.”
