Az elmúlt évtizedek során az atomerőművekkel kapcsolatos legnagyobb uránfogyasztók és a legnagyobb urántermelők országai gyakorlatilag nem estek egybe. Mostanra a helyzet fokozatosan változik: az atomerőművekkel rendelkező országok lépéseket tesznek az uránbányászat beindítására, újraindítására vagy jelentős növelésére, az uránkészletekkel rendelkező országok pedig atomerőművek építését tervezik. A Roszatom mindkét folyamatban részt vesz, hozzájárulva a nukleáris technológiák fejlesztéséhez világszerte.
A nukleáris iparban az urántermelés legnagyobb központjai sok éven át nem estek egybe az atomerőművekben történő uránfelhasználás legnagyobb központjaival. Kazahsztán, Ausztrália, Namíbia, Üzbegisztán és Niger exportálja az összes kitermelt uránt. Ezzel szemben az európai országok és az USA szinte az összes uránt importálják. Dél-Afrika, India és Kína a szükséges urán egy részét importálja. Oroszország — és részben Kína is — más országokban működő uránbányászati vállalatok létrehozására alapoz. Oroszország számára a legsikeresebb és leghosszabb ideig tartó együttműködés Kazahsztánnal volt.
Az utóbbi években az atomenergetika újabb reneszánszát éli, és a fent leírt helyzet kezdett megváltozni. Kazahsztán, Üzbegisztán és Namíbia megkezdték az erőfeszítéseket saját atomerőművek építésére, míg az Egyesült Államok, Brazília, Argentína és Svédország nemcsak atomerőmű-állományuk növelését tervezi, hanem a természetes uránkoncentrátum termelésének újraélesztését is.
Kazahsztán több mint másfél évtizeden keresztül megőrizi az urántermelésben betöltött vezető szerepét a világon. 2024-ben az ország 23 270 tonna uránt termelt ki. Ennek a mennyiségnek egy részét — a Roszatommal közös vállalatok segítségével.
Kazahsztán teljes uránkészletét exportálja: miután a Mangistaui Atomerőmű reaktorát 1999-ben leállították, az országban nem maradt működő atomerőmű.
A helyzet az elmúlt években megváltozott. Tavaly Kazahsztánban népszavazást tartottak, és megszerezték az ország lakosságának hozzájárulását az atomerőművek építéséhez. Több atomerőmű építését is tervezik. Az első atomerőművet a Roszatom által vezetett nemzetközi konzorcium fogja megépíteni, amelyet a kazahsztáni nukleáris ipar fejlesztésével foglalkozó tárcaközi bizottság a legjobb ajánlatnak tartott. A Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov és a Kazah Köztársaság Atomenergia Ügynökségének elnöke, Almaszadam Szatkalijev idén júniusban a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon (SPIEF) aláírta a kazahsztáni nagy kapacitású atomerőmű építésére irányuló projekt kulcsfontosságú intézkedéseinek megvalósítására vonatkozó útitervet. A Kazahsztáni Atomerőművek és az Atomsztrojexport (a Roszatom mérnöki részlege) keretmegállapodást kötött. Ebben meghatározásra kerültek az együttműködés legfontosabb alapelvei a projekt Almati terület Zsambili járásában történő megvalósítása során.
A világ 3 legnagyobb uránérc bányászattal rendelkező ország (tonna U, a 2022-es WNA-adatok alapján):
Kazahsztán — 21 227
Kanada — 7 351
Namíbia — 5 613
Üzbegisztán az egyik globális vezető az uránbányászat terén: a Nukleáris Világszövetség (WNA) becslései szerint 2022-ben 3300 tonna uránt termelt ki. Ebben az országban soha nem voltak atomerőművek.
Üzbegisztán az orosz tervezésű, kis teljesítményű atomerőművekkel kezdi meg útját az atomenergetikában. A Roszatom 2024-ben szerződést írt alá az ország kormányával hat, egyenként 55 MW teljesítményű RITM-200-as reaktorokkal felszerelt blokk építéséről, az első blokk üzembe helyezését 2029-ben tervezik. Ez a világ első kis teljesítményű atomerőmű építésére vonatkozó exportszerződése. Az ország Dzsizakszi területén előkészítő munkálatok folynak a kis teljesítményű atomerőmű alapjának betonozására, Oroszországban pedig megkezdődött az első reaktorának gyártása. Szintén az SPIEF alkalmával a Roszatom és Üzbegisztán Minisztertanácsának Atomenergia-fejlesztési Ügynöksége aláírt egy megállapodást, amelynek keretében a felek megvizsgálják annak lehetőségét, hogy Üzbegisztánban két (négy energiablokkig történő bővítés lehetőségével), egyenként 1 GW teljesítményű VVER-1000 reaktorral felszerelt erőművi blokkot építsenek.
A Namíbiai Urán Intézet szerint az ország urántermelése 2023-ban 8 283 tonnát tett ki. A Roszatom által fejlesztett Wings megnevezésű kulcsfontosságú projekt egy teljesen új uránbányászati területet nyithat meg az országban, ami fellendítheti a gazdasági fejlődést Namíbia keleti részén.
Ezenkívül Namíbia tárgyalásokat kíván kezdeményezni egy atomerőmű építéséről az országban. Netumbo Nandi-Ndaitwah namíbiai elnök bejelentette: “Noha nem tudom megmondani, mikor lesz Namíbiának atomerőműve, biztosíthatom Önöket, hogy a tárgyalások még ebben az üzleti évben biztosan megkezdődnek.” Az ország számára a saját termelés fontos cél, mivel Namíbia a Dél-Afrikából származó villamosenergia-importtól függ, és az ellátás bizonytalan lehet. Netumbo Nandi-Ndaitwah az ország ásványkincseiben rejlő potenciált maximálisan ki akarja aknázni. “Nemcsak exportálnunk kell az ásványi anyagokat, hanem itt is fel kell dolgoznunk őket. El kell foglalnunk a helyünket az értékláncban” – mondta az elnök.
A Roszatom készen áll ezen tervek támogatására. “Az atomenergia szilárd alapot biztosíthat az afrikai országok fenntartható energiarendszerének. A Roszatom megoldások egész sorát fejlesztette ki e cél elérése érdekében. <...> Örülünk, hogy Namíbia vizsgálja a nukleáris energia felhasználásának lehetőségeit; ez a megoldás az afrikai kontinens egyik legnagyobb energetikai szereplőjévé teheti az országot” – mondta Ryan Collier, a Roszatom Közép- és Dél-afrikai Regionális Központjának vezérigazgatója a tavaly ősszel Namíbiában megrendezett II. Nukleáris Tudományos és Technológiai Konferencián.
Az atomerőművi blokkok megállapított teljesítménye szerinti első 3 ország (GW, a NAÜ 2025-re vonatkozó adatai szerint):
Egyesült Államok — 96,95
Franciaország — 63
Kína — 55,32
Brazíliában jelenleg az Angra Atomerőmű két blokkja működik, amelyek együttes teljesítménye 1,88 GW. Az ország vizsgálja az atomerőmű-állomány bővítésének és az urántermelés növelésének lehetőségeit. E tervek megvalósítása feltételezi a Roszatommal való együttműködést. Így idén májusban Lula da Silva brazil elnök a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel tartott találkozóján kijelentette, hogy Brazília érdekelt az Oroszországgal való együttműködésben a kis teljesítményű atomerőművek építése terén. Ezenkívül a brazil kormány és a Roszatom az országban történő közös urán- és lítiumkitermelésről tárgyal.
Ebben az országban legalább 15 éve nem bányásznak uránt, 2018 óta pedig jogilag is tilos az uránbányászat. Tavaly azonban egy elvégzett elemzést követően a svéd kormány közzétette a tilalom eltörlésének célszerűségéről szóló véleményét. A vonatkozó törvényjavaslatot várhatóan 2026. január 1-jéig terjesztik az ország parlamentje elé. A Svédországban projektekkel rendelkező, geológiai kutatást végző külföldi vállalatok aktívan támogatják ezt a megoldást.
Svédországban hat atomerőművi blokk termel villamos energiát, összesen 7 GW teljesítménnyel. A nemzeti kormány bejelentette, hogy 2035-ig az országban 2,5 GW összteljesítményű atomerőművi blokkokat kell építeni. A következő évtized során további 4-10 új blokkot kell építeni (a végleges döntés még nem született meg).
Az országban két atomerőműben található három blokk működik: kettő az Atucha Atomerőműben és egy az Embalse Atomerőműben, ezek együttes teljesítménye 1,64 GW. 2024. decemberében az argentin kormány bemutatta a nukleáris ipar fejlesztésére vonatkozó tervet — az Argentin Nukleáris Tervet. Ez magában foglalja egy saját tervezésű kis teljesítményű atomerőmű építését az Atucha Atomerőmű területén, a nukleáris infrastruktúra korszerűsítését és az ország uránbányászatának megszervezését. A WNA szerint legalább az elmúlt 12 évben nem bányásztak uránt Argentínában. Az Argentin Nukleáris Terv felkeltette Emmanuel Macron francia elnök érdeklődését, aki júniusban, az ENSZ nizzai nemzetközi óceánkonferenciáján megállapodott Javier Milei argentin elnökkel a nukleáris terv megvalósításában való együttműködésről, és egyetértési megállapodást írt alá vele az úgynevezett kritikus ásványi anyagok, köztük az urán fejlesztésére irányuló együttműködésről.
2025 májusában Donald Trump amerikai elnök négy rendeletet írt alá, amelyek célja, hogy az Egyesült Államok nukleáris energiakapacitását a jelenlegi szintről (közel 97 GW) 2050-re 400 GW-ra bővítse. A cél 2030-ig 5 GW kapacitás hozzáadása a meglévő blokkok teljesítményének növelésével, valamint további 10 nagy teljesítményű blokk építésének folytatása. Az egyik rendelkezés egy olyan terv kidolgozását is előírja, amely a különböző dúsítási fokú urán iránti amerikai igények kielégítéséhez elegendő átalakítási és dúsítási kapacitás növelésére irányul. A másik arra törekszik, hogy az amerikai nukleáris vállalatok legyenek a preferált partnerek. Célértékként legalább 20 új (a további együttműködés alapját képező) “123” megállapodás megkötése került meghatározásra.
Az Egyesült Államok szintén az urántermelés növelésére törekszik. De ez eddig nem igazán sikerült. Ahogyan az Energia Információs Hivatal 2025. első negyedévére vonatkozó jelentéséből kiderül, az amúgy is alacsony urántermelés csökkent, és 310 533 font U3O8 urántermelést (kevesebb mint 120 tonnát) tett ki, ami mintegy 65 000 fonttal (25 tonnával) kevesebb, mint 2024. negyedik negyedévében.
Roszatom a világ vezető atomenergetikai vállalata: több mint 60 országban működik, és az atomerőművek építésére vonatkozó külföldi megrendelések portfóliójában 33 nagy teljesítményű blokk található 10 országban, valamint a világ első, kis teljesítményű atomerőművek építésére irányuló exportprojektje — hat üzbegisztáni blokk építése.
Oroszország, miközben a világ baráti országaiból származó partnereinek segítséget nyújt az uránbányászat és az atomenergetika fejlesztésében, atomerőműveket épít és bővíti az uránbányászatot otthon. A villamosenergia-létesítmények 2042-ig tartó Általános Elhelyezési Terve szerint Oroszországban addig az időpontig 38 különböző teljesítményű blokkot építenek. A blokkok együttes teljesítménye 18,9 GW-tal nő (jelenleg 26,8 GW). Az atomenergetika aránya 25%-ra nő. Tervezik az urántermelés orosz bányákon való növelését is.
39 blokk
a Roszatom külföldi megrendelései az atomerőművek építésére
Tekintettel a nukleáris és urániparban tapasztalható hatalmas alulfinanszírozottságra, nehéz megjósolni, hogy milyen tervek valósulnak meg, és milyen ütemben. A tendencia azonban egyértelmű: a kormányok, az atomerőművi blokkok tulajdonosai és az uránipari cégek az érctől az atomerőműig tartó ellátási láncot igyekeznek olyan módon zárttá tenni, hogy amennyire lehetséges, pótolni a hiányzó láncszemeket a nukleáris üzemanyagciklusban.
Természetesen a tendencia szélesebb körű, és a nukleáris üzemanyagciklus minden részét igyekeznek lokalizálni. Az atomerőmű építése az uránbányászattal összekapcsolva azonban a legbiztonságosabb és az ár és a technológia elérhetősége szempontjából a legmegfizethetőbb megoldás.
A cikk nem foglalkozik külön Kína stratégiájával, mivel az változatlan marad: az ország következetesen építi az atomerőművi blokkokat, és igyekszik (többek között hazai forrásokból) természetes uránból fedezni a szükségleteit.
A cikk nem tűzi ki célul a várható kereslet és fogyasztás egyensúlyának megállapítását, főleg nem időbeli kötöttségekkel. Nyilvánvaló azonban, hogy Kazahsztán és Üzbegisztán, miután megépítették atomerőműveiket, elsősorban az önellátásban lesznek érdekeltek. Ugyanez biztosan érvényes lesz Namíbiára, Brazíliára, Argentínára, sőt minden olyan országra, ahol folyik az urán kitermelése és atomerőművek működnek. Ez azt jelenti, hogy ezek az uránmennyiségek nem lesznek elérhetőek más fogyasztók számára.
Ez azonban egyáltalán nem az a kockázat, amellyel a befektetési elemzők riogatnak, hogy a közelgő uránhiány és az uránár emelkedése miatti félelmekkel felhevítsék a piacot. A világ atomenergia-ipara már régóta kevesebbet termel ki, mint amennyit előállít. Fontos, hogy az urán egyre kevésbé jelent árucikket az azonnali piacon, és a valós ügyletek egyre inkább a hosszú távú szerződések szegmensébe tolódnak át. Az utolsó évben, 2024. júliusától kezdve, a hosszú távú ár egy szinten maradt — körülbelül 80 dollár/font U3O8, és nem reagált az azonnali ár változásaira.
A hosszú távú ügyletek nagy mennyiségeket és hosszú tervezési horizontot feltételeznek. Ezek rendszerszintű megoldásokat és rendszerszintű beruházásokat igényelnek az új lelőhelyek feltárása, a stabilan működő bányák létrehozása és a zárt nukleáris üzemanyagciklus megvalósítása érdekében, ami lehetővé teszi a dúsítás után megmaradó urán és a besugárzott üzemanyag értékes összetevőinek termelésbe vonását. Mindezek együttesen lehetővé teszik a nukleáris erőművek többéves üzemeltetésének biztosítását. Ez pontosan az, amit a Roszatom és Oroszország egészében tesz. Ezért a Roszatommal való együttműködésben meg lehet bízni.
