A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) novemberben tette közzé a “Globális Energiaelőrejelzés” című jelentését, amely áttekinti az egyes energiatermelési módok múltbeli és jelenlegi helyzetét, a jövőbeni kilátásoait, kiemelve a legfontosabb kihívásokat és kockázatokat. Az atomenergetikai ágazat ugyan növekszik, de nem olyan gyorsan, mint más energiatermelési módok
A jelentés kiindulópontja az, hogy a világban leginkább a bizonytalanság jellemző, és az energiabiztonságot kell midenekelőtt biztosítani.
Az IEA által kiemelt fő kockázatok közé tartozik a geopolitikai turbulencia és konfliktusok, az olajpiaci keresletet meghaladó kínálat miatti korlátozott ármozgások, a kritikus szilárd ásványi nyersanyagok szállításának korlátozása, a kiberfenyegetések, valamint a termelési és éghajlati kockázatok. “Az energiapolitikát meghatározó döntéshozók intézkedései kulcsfontosságúak e kockázatok kezelésében, de a cselekvés nem könnyű, ellentmondásos környezetben történik” – olvasható a jelentésben.
A világ továbbra is energiadeficittel küzd. Az energiaszektor (mint sokszor korábban) a modern geopolitikai feszültségek középpontjában áll. Ilyen környezetben az országok igyekeznek biztosítani az energiabiztonságot és az energiaforrások hozzáférhetőségét, de eltérő módon: “Néhány ország, köztük sok energiahordozó-importőr, a megújuló energiaforrások fejlesztésében és az energiahatékonyság növelésében látja a megoldást. Mások inkább a hagyományos tüzelőanyagok megfelelő biztosítására koncentrálnak” – állapítja meg a jelentés.
Minden típusú energiaelőállítás növekszik: “2024-ben a megújuló energiaforrások 23. egymást követő alkalommal mutatták a rekordnövekedést. Az olaj, a földgáz, a szén fogyasztása, valamint az atomenergia termelése is történelmi csúcsra emelkedett” – hangsúlyozza a jelentés.
Egy másik fontos tendencia, amelyet az IEA elemzői kiemelnek, az a kibocsátáscsökkentés iránti erőfeszítések intenzitásának csökkenése nemzeti és nemzetközi szinten. 2019 óta a szén iránti kereslet, elsősorban Kína hatására, 50%-kal gyorsabban nőtt, mint a következő leggyorsabban növekvő fosszilis tüzelőanyagé – a földgázé. Ez az egyik fő oka az energiával összefüggő kibocsátások folyamatos növekedésének.
2010 óta a globális energiaigény több mint 20%-kal nőtt. 2024-ben a kereslet további 2%-kal emelkedett, meghaladva a 650 exajoule-t, ami jóval magasabb a 2010–2023 közötti időszak átlagánál (1,4%). 2024-ben a fosszilis energiahordozók a teljes energiaigény közel 80%-át fedezték. A szél- és napenergia stabil növekedést mutatott (közel 700 TWh). A nukleáris energiatermelés az 2010-es évek eleji visszaesést követően ismét emelkedett az új blokkok hálózatra csatlakozásának és a korábban leállított blokkok újraindításának köszönhetően. A jelentés ezt “erőteljes növekedésnek” nevezi, ám más forrásokhoz képest a nukleáris áramtermelés volumene továbbra is alacsony (csak a biomassza áll mögötte).
Kifejezetten szerény a nukleáris erőművi kapacitások bővülése is: az elmúlt tíz évben átlagosan mindössze évi 8 GW. Összehasonlításképpen: a globális napenergia-kapacitás ugyanebben az időszakban tízszeresére nőtt, és 2024-ben elérte az 540 GW-ot.
Az energiaágazatba történő befektetések 2024-ben elérték a 3,2 billió dollárt, ami jóval magasabb az előző évtized átlagában befektetett 2,6 billió dollárnál. Az IEA által készített grafikonon jól látszik, hogy az atomenergia alulfinanszírozott nemcsak a népszerű és gyorsan növekvő szegmensekhez képest, mint az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrások és az energiatárolók, hanem az olaj-, gáz- és akár széniparhoz képest is. Az elmúlt öt évben 70%-os növekedés a befektetésekben jól hangzik, de ha összehasonlítjuk a napenergia beruházások kétszeresére növekedésével ugyanebben az időszakban, nyilvánvaló, hogy az atomenergia növekedési üteme (különösen az alacsonyabb bázist figyelembe véve) sajnos nem túl jelentős.
Európa és az Egyesült Államok elvesztette vezető szerepét a nukleáris iparban. “Az elmúlt években az európai és amerikai nagyreaktor-projektek jelentős csúszásokkal és költségtúllépésekkel szembesültek: átlagosan nyolc évvel később készültek el, a költségek pedig 2,5-szeresen haladták meg az eredeti terveket” – áll a jelentésben. Ugyanakkor megjegyzik, hogy Oroszországban, Kínában és Dél-Koreában több projekt közelebb maradt az eredeti határidőkhöz és költségkeretekhez.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) a “Globális Energiaelőrejelzés” jelentésében hagyományosan több lehetséges forgatókönyvet mutat be a globális energetika jövőjére vonatkozóan.
A jelenlegi politikai döntések forgatókönyve (STEPS) röviden ismerteti a hatályos politikákat és szabályozásokat, és óvatos becslést ad az új energetikai technológiák bevezetésének és a villamosenergia-rendszerbe való integrációjának üteméről. A bejelentett politikai döntések forgatókönyve (APS) magában foglalja a hivatalosan javasolt, de még el nem fogadott politikai intézkedéseket, valamint azokat a stratégiai dokumentumokat, amelyek kijelölik az energetika fejlődési irányát. Ez a forgatókönyv alacsonyabb bevezetési akadályokkal számol, mint a STEPS. A jelentés szerint e két forgatókönyv tekinthető a legvalószínűbbnek. A jelentés bemutatja továbbá a “Nulla kibocsátás 2050-re” forgatókönyvet, amely azt az utat vázolja fel, amely a globális energetikai szén-dioxid-kibocsátás nullára csökkentéséhez vezet 2050-ig, valamint egy olyan forgatókönyvet, amely a tiszta villamosenergia-ellátási technológiák bevezetésének felgyorsítását feltételezi.
E forgatókönyv szerint a villamos energia iránti kereslet világszerte növekedni fog. A legnagyobb bővülés Indiában és Indonéziában várható. A napelemes rendszerek és a szélenergia számos térségben versenyképessé válnak, ám bevezetésük technikai és infrastrukturális akadályokba ütközik, ami lassítja a növekedés ütemét. Ennek eredményeként 2035-re a napelemes kapacitások éves átlagos növekedése eléri az 540 gigawattot — ami nagyjából megegyezik a 2024-ben telepített teljes kapacitással. A szén 2035-ig továbbra is a globális villamosenergia-termelés legnagyobb forrása marad. Ugyanakkor az atomerőművek építése a 2030-as években felgyorsul: “Több mint 40 ország fogadott el programokat az atomenergia bővítésére, a beruházások 2015 óta megduplázódtak, és folyamatosan bővül a fejlesztés alatt álló projektek portfóliója. Ennek eredményeként a globális nukleáris kapacitások 2035-re egyharmaddal növekednek, 2050-re pedig több mint 80%-os bővülés várható.” Az IEA elemzői a növekedés forrásai között említik a japán reaktorok újraindítását, valamint az új blokkok építését az Egyesült Államokban, Japánban, Dél-Koreában és Franciaországban.
A teljesebb kép érdekében érdemes hozzátenni: a növekedést elsősorban Oroszország és Kína új blokkjai biztosítják, valamint azok a projektek, amelyeket Európában, Ázsiában és Afrikában jelenleg a Roszatom épít, illetve előkészít. Oroszországban a 2042-ig szóló fejlesztési terv szerint 38 új atomerőművi blokk épül, összesen 29,3 GW kapacitással. Az atomenergia részesedése az orosz villamosenergia-termelésben a 2023-as 18,9%-ról 2042-re 24%-ra emelkedik. A Roszatom külföldi portfóliójában 11 országban 41 nagy és kis teljesítményű blokk szerepel.
“Kínára jelenleg a világban épülő nukleáris kapacitások közel fele jut, és 2030-ra az ország válhat a világ legnagyobb atomerőmű-üzemeltetőjévé” — jegyzi meg a jelentés.
Mindeközben, bár az atomenergia a következő tíz évben várhatóan hasonló ütemben növekszik majd, mint más források (például a szén), alacsony kiindulási bázisa miatt 2035-re a beépített nukleáris kapacitás abszolút értékben továbbra is a legalacsonyabb marad a fő villamosenergia-termelési források között.
Ezt a forgatókönyvet azért dolgozták ki, hogy tükrözze az energiarendszer fejlődésének uralkodó irányát még akkor is, ha az egyes országok szabályai és normái még nem lettek jogszabályban rögzítve.
A forgatókönyv szerint a 2030-as évektől a megújuló energiaforrásokra épülő termelés képes lesz fedezni a globális többletenergia-igény teljes egészét. A megújulók aránya a villamosenergia-termelésben a jelenlegi egyharmadról 2035-re több mint felére, 2050-re pedig mintegy kétharmadára nő, elsősorban a nap- és szélenergia, valamint az akkumulátorok gyors terjedésének köszönhetően. A nukleáris energiatermelés 2035-re 40%-kal nő, miközben részesedése a teljes villamosenergia-termelésben továbbra is nagyjából 9% marad. Az IEA felülvizsgálta a nukleáris termelés iránti keresletre vonatkozó előrejelzését ebben a forgatókönyvben: várakozásaik szerint 2035-re a kereslet 4%-kal magasabb lesz, mint amit egy évvel korábban prognosztizáltak. A 2035 és 2050 közötti időszakban, amennyiben az APS-forgatókönyv valósul meg, a nukleáris energia további 40%-kal bővül, ám részesedése továbbra is körülbelül 9% marad.
Mindkét forgatókönyv szerint a nukleáris energetikai beruházások 2035-ig növekedni fognak, mivel több ország meghozza a végleges beruházási döntéseket új, nagy teljesítményű reaktorok építéséről. A beruházások volumene a jelenlegi szinthez képest 40%-kal nő az APS-forgatókönyvben (évi több mint 100 milliárd dollárra), és mintegy 30%-kal emelkedik a STEPS-forgatókönyv esetében, évi több mint 90 milliárd dollárra. Ha azonban más energetikai szegmensekkel vetjük össze ezeket a számokat, nyilvánvalóvá válik, hogy a nukleáris ágazat befektetési volumene továbbra is szerény. A globális villamoshálózati beruházások 2035-re megközelítik a 715 milliárd dollárt a jelenlegi politikák forgatókönyve szerint, és elérik a 730 milliárd dollárt a bejelentett politikák forgatókönyve esetében.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentésében bemutatott helyzetkép és legvalószínűbb forgatókönyvek azt mutatják, hogy a nukleáris energiatermelés — mint magas technológiai szintű ágazat, amely megfelel a környezetbarát, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és stabil termelés iránti igényeknek — jelenleg a legkisebb arányt képviseli a villamosenergia-termelési források között.
Figyelembe véve a villamosenergia, illetve általában az energiahordozók globális fogyasztásának növekedését, a nukleáris ágazatnak nagyon gyors ütemben kell fejlődnie ahhoz, hogy megőrizze a jelenlegi, mintegy 9%-os részesedését a világ energiamérlegében.
A nagyobb eredmények eléréséhez ennél gyorsabb ütemre less szükség, Ehhez megfelelő politikai döntésekre, technológiákra, beruházásokra és szakképzett munkaerőre van szükség.
Szerencsére a beruházási környezetben fokozatosan kedvező változások figyelhetők meg. November végén az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) módosította szabályzatát, amely immár lehetővé teszi számára a nukleáris energetikai projektek finanszírozását. Emellett az ADB együttműködési megállapodást írt alá a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel az ázsiai–csendes-óceáni térség azon országainak támogatására, amelyek atomenergia-használati lehetőségeket vizsgálnak energiával és fejlesztéssel kapcsolatos stratégiáik keretében. Korábban hasonló döntést hozott a Világbank is.
Remélhető, hogy ezeket a döntéseket és megállapodásokat további hasonló lépések követik majd. Az ilyen beruházások lehetővé teszik majd új, nagy és kis teljesítményű blokkok építését világszerte, biztosítva az országok számára a fenntartható villamosenergia-ellátást, az emberek számára pedig érdekes és jól fizetett munkahelyeket, egyben elősegítve a tudomány és a technológia fejlődését.
