A Roszatom rendszeresen fejleszti a sarkvidéki hajózást a transzarktikus közlekedési folyosó létrehozása keretében. Ez jelentősen növelheti a teherforgalmat az északi tengeri hajózási útvonalon. Ebben az összefüggésben kulcsfontosságú az atommeghajtású jégtörő hajó üzemeltetése. Egy ilyen hajó kapitányának lenni nem egyszerű feladat. Elterjedt nézet, hogy egy kifejezetten férfias szakma. A Roszatom szakított ezzel a sztereotípiával: tavaly Marina Sztarovojtova lett a világ első olyan női hajóskapitány, aki egy atommeghajtású jégtörőt irányit. Következzen az ő története.
Marina Sztarovojtova eredetileg orosz nyelv és irodalom szakos tanár volt. Egy nap azonban ismerősei elmesélték a fiatal tanárnőnek, hogy a Murmanszki Hajózási Társaság nőket toboroz hajós munkára, és ő úgy döntött, hogy megpróbálja. Azt mondja, hogy a kalandvágy és a hajózás romantikája vezérelte a tengerre.
Eleinte ügyeletes volt egy teherhajón, : rendet tartott, mosogatott, ételt szolgált fel a személyzetnek, de hamar rájött, hogy érdekli a hajózás és egyszer maga is hajót szeretne vezetni.
Hogy az álmát valóra váltsa, Marina Sztarovojtova beiratkozott a szentpétervári Makarov tengernagy Tengerészeti Akadémia hajóvezetői szakára, levelező képzésre. Annak idején nem vettek fel lányokat nappali tagozatra. Ezzel párhuzamosan továbbra is ügyeletesként dolgozott. A legnehezebb számára a hajózási gyakorlat teljesitése volt, azaz 12 hónapig kellett matrózként vagy gyakornokként dolgozni egy hajón, hogy diplomát kapjon.
Marina a Murmanszki Tengeri Kapitányok Testületénél jelentkezett ajánlásért, hogy tengerészként munkát kaphasson. Támogatták őt, és egy kereskedelmi hajón helyezkedett el másodosztályú matrózként- Rangidős férfi társaitól tanult, részt vett a kikötési és fedélzeti munkákban. Aztán letette a vizsgákat, és első osztályú tengerésztisztként kapott munkát és immár a kormánynál állva irányíthatta a hajót, amire vágyott, miután tengerre szállt.
Az oklevelek megszerzése után Marina Sztarovojtova a harmadtisztként kapott állást. Részt vett kikötési műveletekben, nehéz sarkvidéki expediciókban és kemény munkával tekintélyt vívott ki tengerésztársai körében. „A kereskedelmi hajózás megacélozott és felbecsülhetetlen tapasztalatot adott. Mély tisztelettel emlékszem azokra az emberekre, akikkel a tengeri sors összehozott. Sok emberrel kommunikálok és tartom a kapcsolatot” – emlékszik vissza Marina Sztarovojtova.
„Lenyűgözött, ahogy az atomjégtörő szakemberei sebészi pontossággal szabadítják ki a jég fogságából a kereskedelmi hajókat. És a jégtörők ereje is lenyűgöző volt. Kérdeztem magamtól: vajon én is tudnám ezt csinálni, úgy mint ők? Úgy döntöttem, hogy megpróbálom” – mondja Marina Sztarovojtova.
Felvették a Yamal atomjégtörőre, igaz alacsonyabb beosztásba: az atomjégtörőkön ugyanis különleges készségekre és ismeretekre van szükség. Mentorai azonban segítették, és tanácsokkal látták el, ezért a tanulás könnyen ment neki. Letette a vizsgákat, és másodtiszt, majd később első tiszt lett. A atomjégtörőn három első tiszt szolgál: az egyik a hajó műszaki üzeméért, a második az ellátási részlegért, a harmadik pedig magáért a hajózásért és a tűzvédelmi berendezésekért felel.
Marina Sztarovojtova nem törekedett tudatosan arra, hogy kapitány legyen. Elmondása szerint fontosabb volt számára, hogy érezze: a helyén van és azt csinálja, amit szeret, és minden sikeres hajóút egy nagy munka része.
Marina Sztarovojtovát múlt év augusztusában, az orosz atomenergetikai ipar fennállásának 80. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi ceremónián nevezték ki kapitánnyá. „Az Északi-sarkvidék nem csak havas jégmező, tenger is gyönyörű, zord, fenséges és hihetetlenül szép. Minden tenger más. A Kara-tenger, ahol a leggyakrabban dolgozok, hideg, gyakoriak rajta a ködök és a viharok, az év nagyobbik részében pedig jég borítja. A Barents-tenger olyan, mint az akvamarin, kristály és türkiz, de nagyon zord. Minden tengernek saját karaktere van, ahogy a jégtörőnek és az embernek is” – mondja Marina Sztarovojtova.
A frissen kinevezett kapitány szeptember 30-án vette át a feladatait. Marina Sztarovojtova irányította a Jamal dokkba állását, a tervszerű karbantartást, majd a kihajózást is. Ezt követte az első útja az Arktisz nyugati szektorában, ahol hajókat kisért.
A Jamal új kapitányának fő feladat a biztonságos és hatékony munkavégzés. „A tengeren soha semmi sem könnyű. Felelős vagyok az egész legénységért és a jégtörő hajóért. Rendkívüli összpontosítást és állandó koncentrációt igényel ez a munka” – jegyzi meg Marina Sztarovojtova.
Fontos a jó légkör fenntartása a hajón. „Mint egykori tanár, különböző módszerekkel ösztönzöm a legénységet. Nagyon fontos, hogy meghallgassam az embereket. A legénységem tapasztalt és hozzáértő, fontos számomra a véleményük, sok mindent megbeszélünk, mert a csapatba vetett bizalom a biztonság alapja” – mondja a Jamal kapitánya. Marina Sztarovojtova azt szeretné, ha rá nem nem mint „az első női kapitányra tekintenének”, hanem egyszerűen csak kapitánynak tartanák.
Noha hajós pályája csúcsának tekinti új pozícióját – de ugyanakkor egy új kezdetnek is. Rengeteget kell még tanulnia, miközben teherhajókat kísér át a befagyott tengereken, és új beosztásában irányítja a csapatot.”A kapitány egyben hivatalnok, diplomata, döntőbíró pszichológus és mentőorvos és egyben az orosz állam hivatalos képviselője. A kapitánynak mindent előre kell látnia, mindenre készen kell állnia, és ő felelős mindenért, ami a hajón történik” – mondja Marina.
