A kulcskérdés minden érintett számára az, hogy az uránbányászat lépést tud-e tartani a növekvő atomerőmű-park igényeivel. Egyértelmű válasz egyelőre nincs: bár az uránkészletek jelentősek, a kitermelés nem biztos, hogy lépést tud tartani a kereslettel.
A Nukleáris Világszövetség (WNA) alapforgatókönyve szerint a globális reaktorkapacitás a jelenlegi 372 GW-ról 2030-ra 449 GW-ra, 2040-re pedig 746 GW-ra nőhet, ami éves szinten átlagosan 5,3%-os bővülést jelent. A 2023-as prognózishoz viszonyítva 2040-re több mint 60 GW-tal több új építésű kapacitással számolnak. Főként Kelet- és Dél-Ázsiában, illetve az atomenergetikába újonnan belépő országokban. Az atomerőmű-park bővülése növeli a természetes urán iránti keresletet is, miután az urán a nukleáris üzemanyag nyersanyaga. A WNA alapforgatókönyve alapján a mennyiség a jelenlegi 67 ezer tonnáról 2040-re meghaladhatja az évi 150 ezer tonnát. A természetes urán piacán a kereslet és kínálat egyensúlyának megítéléséhez több keresleti tényezőt is számításba kell venni.
A Uranium kiadvány legfrissebb adatai alapján. Resources, Production and Demand — 2024 (az IAEA és az OECD által kétévente kiadott „Vörös könyv” adatai szerint) a feltárt uránkészletek volumene több mint 10,7 millió tonna. A kitermelhető uránkészletek volumene – a kitermelési és feldolgozási veszteségekkel együtt számolva – több mint 7,9 millió tonna.
A feltárt uránkészletek volumene több mint 10,7 millió tonna.
Nagy vonalakban ezek a készletek a következő 50 évben fedezni tudják az atomerőművi blokkok várható igényeit. Ugyanakkor a 80 USD/kg alatti kitermelési költségű uránkészletek aránya csökken, jelenleg az összes készlet körülbelül egynegyedét adják. Az elmúlt évtizedben a világ feltárturánkészletei ugyan 28%-kal bővültek, a 80 USD/kg alatti kategóriába tartozó készletek viszont 44%-kal visszaestek. Ráadásul ebben a kategóriában a készletek körülbelül 90%-a már működő vagy megnyitás előtt álló bányákhoz kötődik. Ez azt jelentheti, hogy a készletek jelentős része még feltáratlan, a 80 USD/kg alatti kategóriába tartozó lelőhelyeket eddig nem azonosították, illetve akár arra is utalhat, hogy ilyenek már egyáltalán nem léteznek.
A 40 USD/kg alatti költségkategóriába tartozó uránkészletek szintén visszaestek. Az Üzbegisztánban és Brazíliában elvégzett, 103 ezer tonnás készletet érintő ellenőrzés után 20%-kal visszaestek ezek a készletek. A legmagasabb költségkategóriába (<260 USD/kg) tartozó készletek viszont 2%-kal bővültek az új, illetve korábban még számításba nem vett készletek bevonásának köszönhetően (Kamerun, Egyiptom, India, Pakisztán, Szaúd-Arábia), ugyanakkor ezt szinte teljes mértékben ellensúlyozta az Orano által végrehajtott újraértékelés az Imouraren (Niger) és Bakuma (Közép-afrikai Köztársaság) lelőhelyeken. Összességében a feltárt készletek volumene lényegében stagnált, a bővülés csupán 0,2%-ot tett ki. A feltárt uránkészletek összvolumene alapján a Roszatom vezeti az uránbányászati vállalatok rangsorát, főként oroszországi, kazahsztáni, tanzániai és namíbiai készleteinek köszönhetően. A rangsort a kazahsztáni Kazatomprom, a francia Orano, a kanadai Cameco, valamint a kínai CNNC és CGN követik. A 80 USD/kg alatti költségű uránkészletek volumene a Kazatompromnál a legnagyobb. A második helyen a Roszatom áll, majd a Cameco, a kínai CNNC és CGN, valamint a francia
A feltárt uránkészletek volumene alapján a Roszatom vezeti az uránbányászattal foglalkozó vállalatok rangsorát.
A világ urántermelésének élén továbbra is a Kazatomprom áll. A cég növeli a termelését. Amíg 2023-ban Kazahsztánban 21 109 tonna uránt termeltek, addig 2025-re a termelés rekordot döntve 25 839 tonnára emelkedett. Ez 11%-os növekedést jelent 2024-hez képest. 2026-ban az urántermelést 27 500–29 000 tonna közötti szinten tervezik.
A termelés növekedése a Bugyonovszkoje lelőhely 6-os és 7-es szektorában működő bánya tervezett kapacitásának (évi 6 ezer tonna) eléréséhez köthető. 2025-ben a Kazatomprom elindította az „Inkaj–3” projekt próbaüzemi fázisát; a lelőhely becsült készlete 83 100 tonna urán. A projekt próbaüzemi fázisát négy évre tervezik. Az iparszerű kitermelést 2030–2032 közé tervezik, évi 4 ezer tonnás tervezett kapacitás elérésével.
2025-ben módosításokat fogadtak el vonatkozó kazah törvényben, amelynek értelmében a Kazatomprom részesedése az új ásványkincs-hasznosítási szerződésekben legalább 75%, a meglévők meghosszabbítása esetén pedig 90% lesz. 2026-tól az ásványkincsek kitermelésére kivetett adó mértéke az egyes kitermelési szerződések szerinti tényleges éves termelési volumenektől, valamint az urán aktuális spot árától függően változik majd.
Kanadában 2025-ben két föld alatti uránbánya volt üzemben: a McArthur River és a Cigar Lake. Az év közepén a McClean Lake bányában az Orano kanadai egysége elindította az uránkitermelést a SABRE (Surface Access Borehole Resource Extraction) fúrásos hidrobányászati technológia alkalmazásával. A McClean Lake bánya társtulajdonosának, a Denison Mines-nak az adatai szerint 2025-ben 250 tonna uránt állítottak elő.
Namíbiában 2024-ben a Husab, Rössing és Langer Heinrich bányák együttesen
7 332 tonna uránt termeltek ki (a globális termelés 12%-a). Az elmúlt hét év során a Husab és a Rössing bányák termelése stabil maradt. 2024-ben a termelésük rendre 4 437 és 2 205 tonna uránt tett ki. 2024-ben a Langer Heinrich uranium mine bányában 690 tonna uránt termeltek ki, 2025-ben pedig mintegy 1,54 ezer tonnát.
Üzbegisztán az elmúlt években fokozatosan bővíti a termelését. 2025-re előzetesen 6 ezer tonnás urántermeléssel számolnak. 2030-ig az országban évi több mint 7 ezer tonna termelését tervezik. Az SRK Consulting jelentése alapján a Navoiyuran ásványvagyon-bázisa 2025. január 1-jén körülbelül 116 ezer tonna urán volt, azonban a 40 lelőhely közül egyik sem haladja meg a 10 ezer tonnás készletet. A legnagyobb lelőhelyek készlete 4 és 9 ezer tonna közé esik.
Ausztráliában 2025-ben a termelés enyhén meghaladhatta a 2024-es szintet. Az ausztrál BHP Olympic Dam mine bányájában évente stabilan mintegy 3–3,4 ezer tonna uránt termelnek ki. 2025 sem volt kivétel: a termelés a 2025-ös naptári évben 3 479 tonnát tett ki.
Oroszországban 2024-ben az urántermelés 2 738 tonnát ért el. A Roszatom vállalatának kitermelési tervét 100%-ban teljesítették. „A Roszatom évtizedekre biztosított nyersanyag-bázissal rendelkezik, és a világ uránpiacának élvonalába tartozik” – nyilatkozta a „Sztrana Roszatom” című üzemi lapnak adott interjúban a vállalat vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov.
Az előzetes becslések alapján Kínában körülbelül 2,2 ezer tonna uránt termeltek. Kínában 2025-ben négy uránbányában folyt kitermelés (háromban fúrásos in situ kilúgzásos módszerrel, egyben hagyományos bányászati – aknás – eljárással). A magas termelési költségek miatt három föld alatti bánya működését leállították. A China National Nuclear Corporation közlése szerint 2025-ben elindult az urán próbaüzemi termelése az Ordosz-medencében található „National Uranium No. 1” új bányában. A vállalat tervezett kapacitása évi 1 ezer tonna urántermelés.
Ha a termelés bővülése nem párosul sikeres geológiai feltárással, a ma működő bányákat 2030-tól a 2040-es évek végéig bezárhatják. Mindenekelőtt azokat a vállalatokat érinti ez, amelyek a 2000-es évek eleje óta működnek.
A fenti kilátásokra reagálva az urántermelők, köztük a Roszatom az utóbbi időben intézkedéseket hoznak a készletbázis növelésére. „Kiemelt feladatunk az urán készletbázisának bővítése az orosz atomenergia-ágazat igényeinek fedezése érdekében. Már megállapodás született a Rosznyedra és a Természeti Erőforrások és Ökológiai Minisztérium között egy, a készletbázis fejlesztését célzó munkacsoport létrehozásáról. 2026-ban a Shirondokuj lelőhelyen elvégzik a fő bányászati előkészítő munkákat, amelyek lehetővé teszik, hogy 2028-tól évente mintegy 400 tonna uránt termeljenek ki. Megkezdjük a vágathajtási munkákat a 6. számú bányában a Priargunszkij Termelő Bányászati és Vegyi Kombinát területén. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy a „Elkon” projektet kivezessük a „alvó” állapotból” – nyilatkozta a „Vesztnyik Atomproma” folyóiratnak a Rosatom Nedra első vezérigazgató-helyettese, Viktor Szvjaceckij.
Egy további példa: 2025 januárjában a Kazatomprom frissített, 2025–2034-es stratégiájában kiemelte, hogy a készletbázis növelését és hatékony kihasználását geológiai kutatásokkal és a működés optimalizálálásával kívánja biztosítani.
A kitermelés bővülését, az új kapacitások üzembe helyezését, valamint a geológiai kutatásokat is gyakran gazdasági, szabályozási, társadalmi és egyéb akadályok nehezítik és növelik az új létesítmények előkészítésének időtartamát és költségeit.
Az egyik kulcsprobléma az infláció. Emelkednek a berendezések, a dízel üzemanyag, az elektromos energia és a kénsav ára, valamint a személyi költségek is. Emellett nőttek a kamatok, és a banki finanszírozás is bonyolultabbá és költségesebbé vált.
Időnként gondot okoz a munkaerő, a felszerelés vagy a vegyszerek hiánya. A McArthur River bánya újraindítását a szakképzett munkaerő hiánya és a hosszú leállás utáni berendezés-újraindítás nehézségei lassították. Kazahsztánban a termelés csökkenését a kénsavhiány, valamint a kiszolgáló infrastruktúra építésének csúszása okozta.
A bonyolult szabályozói eljárások hátráltatják az indítást. Egyes országokban az engedélyek kiadásának folyamata meghaladhatja a tíz évet. A vállalatoknak frissíteniük kell a műszaki-gazdasági megalapozást, és el kell halasztani a végleges befektetési döntést. A helyi közösség tiltakozása akár a bánya megépítésének feladásához is vezethet. Erre példa az ausztrál Jabiluka lelőhelyen tervezett projekt esete. A politika is hatással van a helyzetre. Erre a legszemléletesebb példa a Nigerben található bányák állami ellenőrzés alá vonása, valamint az ezzel kapcsolatos viták a Orano-val.
A következő évtizedekben a globális atomenergia-ágazat nyersanyagigényének fő forrását a természetes urán elsődleges kitermelése jelenti majd. A WNA becslése szerint ez 2040-re elérheti a 150 ezer tonnát. Viszont az ismert forrásokból származó kitermelés ekkorra várhatóan csak mintegy 70 ezer tonna lesz. A működő bányákban a készletek kimerülése miatt a termelés megfeleződik, a jelenlegi 60,2 ezer tonnáról 29,5 ezer tonnára csökken. A korábban leállított, épülő és a tervezett új bányák indítása részben pótolja a kieső kapacitásokat, de csak mintegy 50 ezer tonnáig. A 2030-tól induló potenciális bányák 2040-re további 20 ezer tonnával növelhetik a kínálatot, ám jövőjük bizonytalan és kockázatokkal terhelt.
A másodlagos forrásokból érkező szállítások 2024 és 2040 között várhatóan mintegy 5 ezer tonna uránnal növelik a kínálatot.
Összességében, a föld alatti uránkészletek rendelkezésre állása ellenére, 2040-re a kereslet mintegy 75 ezer tonnával is meghaladhatja a kínálatot. A várakozások szerint ezt a keresletet az úgynevezett bizonytalan forrásokból érkező szállítások fogják fedezni. Ide tartoznak a nem nyilvántartott másodlagos források, a lezárt bányák, valamint a ma nem fejlesztett lelőhelyek, amelyekre a vállalatoknak jelenleg nincsenek konkrét terveik.
A kialakult helyzet fényében jelentős geológiai feltárási munkára, korszerű kitermelési technológiák bevezetésére, fokozott beruházásokra és kedvezőbb szabályozási környezetre lesz szükség ahhoz, hogy az új uránlelőhelyek bekapcsolódjanak a nukleáris üzemanyagciklusba.
A készletbázis alakulása arra utal, hogy a világpiacon a kedvező költségű uránkészletek egyre inkább kimerülőfélben vannak. Az atomerőmű-park globális növekedése mellett fokozatosan kiesnek az alacsony költségű nagy uránprojektek, és csökkennek a másodlagos források is. Ebben a környezetben a Roszatom előnyös helyzetben van, mivel Oroszországban és külföldön is jelentős uránkészlet-bázissal rendelkezik. Ez lehetővé teszi az urántermelés hosszú távú bővülését és a vállalat igényeinek fedezését.
Ezzel párhuzamosan a Roszatom a IV. generációs energiarendszereket is fejleszti, amelyekhez már nem lesz szükség természetes uránra. Az „Urán Tanács” felel mostantól a nukleáris üzemanyagciklus minden területének koordinálásáért – mondta a „Sztrana Roszatom” lapnak a Roszatom vezetője, Alekszej Lihacsov: „A termékportfólió bővítése, a nyersanyagtól független IV. generációs rendszerek fejlesztése, valamint a hazai és külföldi blokkok építése új irányítási megközelítéseket igényel a kétkomponensű, termikus és gyorsneutronos reaktorokra épülő rendszerben. A munka összehangolására nukleáris üzemanyagciklus-bizottságot hoztak létre. A testületbe az állami vállalat szinte valamennyi felsővezetőjét bevonták. „A bizottság egyfajta ‘Urán Tanácsként’ fog működni, amely kijelöli a stratégiai és taktikai irányokat ezen kulcsfontosságú területen” – emelte ki Alekszej Lihacsov. A Roszatom bővíti a dúsítási, üzemanyaggyártási és kiégett fűtőelem-feldolgozási kapacitásokat, és kialakítja a nemzeti uránprogramot. A rendszer a nukleáris üzemanyagciklus zárási technológiái révén csökkenti a természetes urán fajlagos felhasználását, miközben párhuzamosan bővíti a nyersanyag-bázist az atomenergia részarányának növelése érdekében.
