Idén áprilisban jelent meg a legújabb áttekintés, a „Vörös könyv” – az Uranium 2024: Resources, Production and Demand („Urán: erőforrások, termelés és kereslet 2024-ben”), mely az uránkitermelő ágazattal foglalkozik. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az iparágba történő csekély mértékű beruházások (geológiai kutatás, bányák építése és termelés) évei véget értek. Sőt, a befektetések folyamatosan növekednek. A jelenlegi források elegendőek ahhoz, hogy 2050-ig minden működő és tervezett atomerőművet természetes uránnal lássanak el. Az atomerőművek hosszabb távú ellátásához azonban további finanszírozásra van szükség.
Uránium 2024: Resources, Production and Demand – kétévente megjelenő áttekintés. A Nemzetközi Atomenergia-Ügynökség (IAEA) és az egyes országok atomenergetikai szakértői készítik. Az új kiadásban a 2021-es és 2022-es évek adatait elemzik. A jelentés tartalmaz egyes 2023-ra és 2024-re vonatkozó adatokat, az atomenergia-kapacitás változásának előrejelzéseit a különböző régiókban és világszerte, valamint az erőművek természetes uránigényének alakulását 2050-ig és az azt követő időszakban.
Ebben a részben a 2021–2022-es évek fő trendjét mutatjuk be: az elmúlt két évben világszerte növekedni kezdtek a bányászati kutatásba és bányaépítésbe történő beruházások. Ez megfordította az előző néhány év tredjét, mikoris az ilyen jellegű kiadások egyre csökkentek. Így, míg 2020-ban az urán alacsony ára miatt a geológiai kutatásokra és a bányaépítésre fordított hazai költségek mindössze 380 millió dollárt tettek ki, addig 2022-ben az atomenergia iránti érdeklődés növekedésének köszönhetően ezek a költségek 800 millió dollárra emelkedtek. A 2023-ra vonatkozó előzetes adatok 840 millió dollárra történő növekedést mutatnak. Ez a szám azonban még mindig alacsonyabb, mint az a 1,5–2,1 milliárd dollár, amit a gazdasági és iparági visszaesést megelőző években költöttek ilyen célokra.
A geológiai kutatások költségei is növekednek világszerte. Ezek a ráfordítások a 2020-as 50 millió dollárról 2022-re körülbelül 70 millió dollárra nőttek. Az előzetes adatok szerint 2023-ban ezek a kiadások 80 millió dollárt tettek ki.
A geológiai kutatásba és a bányaépítésbe történő összes beruházás terén Kanada, Kína, Oroszország, India, Namíbia és Üzbegisztán járnak az élen. Ezek az országok adják a teljes beruházások 90%-át.
Az előző kiadás óta összességében szinte változatlanok maradtak az uránkészletek. Ausztrália továbbra is vezető helyet foglal el a feltárt kitermelhető készletek teljes mennyiségét tekintve.
A kategóriában azonosított kitermelhető uránkészletek összesen több mint 7,9 millió tonnát tesznek ki, önköltségük pedig 260 dollár/kg urán alatt van. Ezek közül a reálisan becsült készletek (amelyek a teljes mennyiség 60%-át teszik ki) két év alatt 1%-kal nőttek, míg a feltételezett készletek (amelyek a fennmaradó 40%-ot teszik ki) nagyjából változatlan szinten maradtak. A 130 dollár/kg urán kategóriában a feltárt kitermelhető készletek 3%-kal csökkentek 2021-hez képest, és 5,9 millió tonna uránra estek vissza. A 80 dollár/kg urán és 40 dollár/kg urán közötti önköltségi kategóriákban a csökkenés jelentősebb volt – 6% és 14%. Ez elsősorban Brazília és Üzbegisztán erőforrásainak jelentős újraértékeléséből adódik.
Csak négy ország jelentette, hogy rendelkezik 40 USD/kg uránnál alacsonyabb önköltségű erőforrásokkal, ezek 75%-a Kazahsztánban található. A tanulmány szerzői megjegyzik, hogy az utóbbi időben megfigyelhető tendencia az erőforrások újraértékelése és azok magasabb önköltségi kategóriába sorolása.
Érdekes adatok találhatók a táblázatban, amely az uránkészletek mennyiségének legjelentősebb változásait és azok okait mutatja be. Az adatokat országok és kategóriák szerint rendezték (feltártság és önköltségi kategóriák). Így például Üzbegisztánban és az Egyesült Államokban az utolsó „Vörös Könyv” kiadása óta eltelt két évben a termelési önköltség 40 dollár/kg alá csökkent. Üzbegisztánban a 260 USD/kg-nál magasabb önköltségű készleteket leírták, a kimerült készleteket pedig törölték, a feltételezett készletek egy részét pedig a megbízhatóan becsült kitermelhető készletek kategóriájába sorolták át és így tovább. Az összes újraértékelés eredménye: mínusz 67 700 tonna urán. Egyes országok – például Bulgária, Kamerun és Pakisztán – először jelentették be uránkészleteiket. Nőttek a készletek Egyiptomban és Szaúd-Arábiában: az utóbbi esetben a változás a Jabal Sayid urán-tórium-lelőhelyen történt készletnövekedéssel magyarázható. Namíbiában jelentősen – 41 200 tonnára – nőtt az uránkészletek mennyisége a három legmagasabb önköltségi kategóriában.
Az urántermelés a bányákban 2021-ben elérte a legalacsonyabb szintet, 47 361 tonnát. A csökkenő tendencia elsősorban a kazahsztáni és kanadai urántermelés visszaesésének tudható be, melynek oka a piaci árak alacsony szintje és a világjárvány, Ausztráliában pedig a Ranger bányában végzett munkák leállítása. Ez a tendencia öt évig tartott, és csak 2022-ben fordult meg. Akkor a termelés 5%-kal nőtt, 49 490 tonnára. Egy évvel később – 2023-ban – a növekedés megduplázódott, és az urántermelés elérte az 54 345 tonnát. Ez azonban 14%-kal alacsonyabb a 2016-ban elért csúcsértéknél, ami közel 63 000 tonna volt.
2022-ben 17 ország bányászott természetes uránt, a legnagyobb termelő Kazahsztán volt 43%-os részaránnyal. Kazahsztán kétszeresét termelte annak, amit Kanada, Namíbia, Ausztrália és Üzbegisztán bányászott összesen, ezek az országok a második, harmadik, negyedik és ötödik helyet foglalják el a legnagyobb termelők sorában. Oroszország a hatodik helyen áll, Nigéria, Kína és India a hetedik, nyolcadik és kilencedik helyen. Ez a kilenc kitermelő biztosítja a világ urántermelésének 99%-át.
2022-ben az uránércbányászat módszerei között a kioldás dominált, részaránya körülbelül 60% volt. Azonban ez az arány 2023-ban 55%-ra csökkent a kanadai McArthur River földalatti bányájának újraindítása miatt.
A „Vörös könyv” kétféle atomenergia-fejlesztési forgatókönyvet vizsgál: az „alacsony” és a „magas” forgatókönyvet. Ezek alapján értékelik az atomenergia-ipar uránigényét is. Tehát 2023. január 1-jén világszerte 438 atomerőmű működött, összesen 394 GW villamos energiát termelve. Szakértői becslések szerint működésükhöz évente körülbelül 59 ezer tonna uránra volt szükség. Az „alacsony” forgatókönyv szerint az atomerőművek összesített telepített teljesítménye 574 GW-ra nő, amihez évente körülbelül 90 ezer tonna uránra lesz szükség. A „magas” forgatókönyv szerint a blokkok összesített teljesítménye 900 GW-ra nő, és ehhez évente 142 ezer tonna uránra lesz szükség.
A legnagyobb növekedés várhatóan Kelet-Ázsiában lesz, 212 GW vagy 354 GW az „alacsony” és a „magas” forgatókönyv szerint. Szintén jelentősen növekedni fog az atomenergia-kapacitás Közép- és Dél-Ázsiában, valamint a Közel-Keleten (a Vörös Könyvben ezeket a régiókat nem különböztetik meg): a „magas” forgatókönyv szerint 17,4 GW-ra, az „alacsony” szerint pedig 7,4 GW-ra. Délkelet-Ázsiában az „alacsony” forgatókönyv szerint egyáltalán nem jelennek meg atomerőművek, a „magas” forgatókönyv azonban 7 GW teljesítményt jósol. Az EU-n kívüli európai országokban (ide tartozik Oroszország is) a teljes kapacitás 2050-re „alacsony” forgatókönyv esetén 104 GW-ra, „magas” forgatókönyv esetén pedig 124 GW-ra nő. Az Európai Unió országaira vonatkozó előrejelzés kevésbé optimista: a 2022-es szinthez képest 17%-os csökkenés várható az „alacsony” forgatókönyv szerint (83,5 GW), vagy 33%-os növekedés a „magas” forgatókönyv szerint (133,7 GW). Afrikában az előrejelzés 11,3, illetve 20,3 GW-ot ígér. Észak-Amerikában az atomerőművek összesített teljesítménye 88,6 GW-ra csökken vagy 141,8 GW-ra nő.
„A nukleáris energiatermelés jövőjét meghatározó legfontosabb tényezők a növekvő villamosenergia-kereslet, az atomerőművek gazdasági versenyképessége, az ilyen tőkeigényes projektek finanszírozására irányuló innovatív megoldások, a fenntartható ellátási láncok, a megbízható hulladékkezelési stratégiák, a társadalmi elfogadottság és az országos energiaellátási biztonsági célokhoz való igazodás” – olvasható a tanulmányban.
A világban elegendő urán áll rendelkezésre ahhoz, hogy bármelyik forgatókönyv esetén ki tudja elégíteni az atomenergia iránti globális igényt 2050-ig.
A világban jelenleg elegendő urán áll rendelkezésre ahhoz, hogy bármelyik forgatókönyv esetén ki tudja elégíteni az atomenergia iránti globális igényt 2050-ig. Még a „magas” forgatókönyv szerint is körülbelül 50%-ára lesz szükség azoknak a feltárt erőforrásoknak, melyek önköltségi ára 130 USD/kg alatt van, vagy körülbelül 35%-ára azoknak az erőforrásoknak, melyek önköltségi ára 260 USD/kg alatt van. Azonban a források megléte nem jelenti a természetes urán kitermelésének stabilitását.
A bányák termelése 2022-ben az atomenergia-ipar világszintű igényének mintegy 85%-át fedezte, ami növekedést jelent a 2020-as 79%-hoz képest. A fennmaradó keresletet másodlagos forrásokból (állami és kereskedelmi készletek, újrahasznosított üzemanyag és szegényített urán, meddő feldolgozása stb.) elégítették ki. A „Vörös könyv” szerzői szerint az elmúlt években az energiatermelő vállalatok jelentős készleteket halmoztak fel – alacsony áron vásároltak uránt, hogy védekezzenek az ellátási zavarok ellen, melyek a koronavírus-járvány óta a nukleáris üzemanyag-szegmensben tapasztalhatók.
Az árak emelkedése arra ösztönözte a bezárt bányavállalatok tulajdonosait, hogy újraindítsák a termelést. Azonban a természetesurán-kitermelő üzemek újraindítása és építése során számos kihívás jelentkezik, melyek gátolják a teljes körű termelés beindítását. A „Vörös könyv” szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy alacsony kereslet esetén az urántermelés csak 2031-ig, magas kereslet esetén pedig csak 2027-ig lesz képes kielégíteni az igényeket. Ezt követően hiány léphet fel. „A másodlagos források továbbra is biztosítani fogják az urán iránti kereslet egy részét, de rendkívül fontos, hogy új kapacitásokat vonjanak be a tervezett és ígéretes bányászati központokban, és folytassák a geológiai kutatásokat további erőforrások feltárása érdekében” – áll a jelentésben.
A szerzők kívánságainak teljesítése nyilvánvalóan nem lesz egyszerű, mivel az új vállalkozások indítása jelentős beruházásokat és műszaki szaktudást igényel. A gyártóknak valószínűleg komplex és kiszámíthatatlan akadályokkal kell szembenézniük, többek között geopolitikai konfrontációval, a jogi és szabályozási keret változásával, technikai problémákkal és a helyi lakosság ellenállásával. Az új kitermelések beindításának és az azokba történő befektetések bevonzásának kulcsfontosságú tényezője az uránpiac helyzete.
A természetes urán piacának helyzetét idővel megváltoztathatja a nukleáris üzemanyagciklus lezárása, amelybe bevonják a szegényített uránkészleteket és az ugyanazon mennyiségű kitermelt uránt többször újrahasznosítják. Ezt a területet a Roszatom stratégiai fontosságúnak tartja az atomenergia jövője szempontjából. A nukleáris üzemanyagciklus lezárásának technológiai megoldásait a „Proriv” (Áttörés) projekt keretében valósítják meg.
